A
hithez
alap
kell,
s
ez
az
alap
annak
tökéletes
megértése,
amit
hinni
kell.
A
hívéshez
nem
elegendő
látni,
hanem
mindenekfelett
érteni
kell.
A
vakhit
immár
nem
a
mi
századunkba
való.
Hiszen
éppen
a
vakhit
dogmája
szolgáltatja
ma
a
hitetlenek
számának
túlnyomó
részét
azáltal,
hogy
az
emberekre
akarja
magát
erőszakolni,
s
éppen
a
két
legbecsesebb
előjogától
kívánja
őket
megfosztani:
a
gondolkozás
szabadságától
és
a
szabad
ítélőképességtől.
Az
értelmes
hit
azonban,
amely
tényekre
s
a
logikára
támaszkodik,
nem
hagy
maga
után
semmi
homályt.
Hisszük,
mert
biztosnak
érezzük
magunkat;
márpedig
az
ember
csak
abban
érzi
magát
biztosnak,
amit
megértett,
ebből
aztán
nem
is
enged.
Mert
egyedül
az
a
hit
rendíthetetlen,
amely
az
emberiség
bármely
korszakában
a
józan
ésszel
szemtől
szemben
megállhat.
Erre
az
eredményre
vezet
a
spiritizmus,
amely
a
hitetlenség
fölött
is
mindannyiszor
diadalt
arat,
hacsak érdekből eredő rendszeres ellenállással nem találkozik.
HOGYAN KÖZELÍTSEM MEG A HITET?
„Az Úr véres életáldozata nem
Istennek, hanem az emberért
meghozott önkéntes szeretet-áldozat
volt!”
„Ha pedig nekünk ellenségeit is
szerető, átkozóit is áldó, gyűlölőivel
is jótevő Istenünk van, akkor meddő
próbálkozás nála haragot vagy
olyan hangulatot kimutatni, amelyet
engesztelni kellene, mégpedig
ártatlan istenfiúi vérrel!”
„A hit nem elhívése valaminek,
hanem az ember spirituális
képessége a transzcendens
megérzésére, és megértésére. Belső
fény, ősérzés, emlékezés Istenre és a
bűnbeesés előtti boldogságra,
egyben minden emberben meglévő
vágyakozás, sóvárgás a
világosságba való visszatérésre."
KEDVES LÁTOGATÓ!
KÍVÁNJUK ÖNNEK, HOGY TALÁLJA MEG ÉLETE LEGHATALMASABB KINCSÉT: AZ ÉLŐ HITET